Mi közöd hozzá?/A kötelező körökön túl 4. - ARANY JÁNOS: Letészem a lantot

Arany János nagyon kedvelt szerzőm, de ha rajtam múlna, egész másképp döntenék arról, hogy milyen kötelező szövegeket választok tőle a tananyagba.
Bár szakértő egyáltalán nem vagyok, azt tudom, hogy Aranynak remek volt a humora, így az ironikus - szarkasztikus szövegekből, 'paródiákból' bőven jöhetne több, a nemzeti-hazafias versekből pedig egy kicsit kevesebb. A balladák ugyanakkor általában minden tekintetben csodásasan tudnak működni, remekül szavalhatók, megfilmesíthetők, dramatizálhatók, van lélektani dimenziójuk és a fiatalokat is érintő dilemmáik.

Értem, hogy a Letészem a lantot című verset (1850) több okból is muszáj (?) tanítani - részben a szabadságharc bukása miatti nemzeti (és személyes) traumák okán, másrészt a romantika-korabeli ars poeticák ellenpontozásaként. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy--a Nemzeti Alaptanterv megalkotói elképzelésének ellenére--ezek a témák a 16-17 éveseket semennyire sem érintik meg.

A verset ITT tudod elolvasni.

De akkor mégis (miután lefutottuk a kötelező köröket) milyen nézőpontokat mutassunk fel, hogy a verset mégse csak a szokásos ellenérzések övezzék ("nemzethalál", "depresszió", stb.).

Nincs könnyű dolgunk, mert ha a vers személyes témáit nézzük, akkor is csupa olyasmi merül fel, amit egy fiatal valószínűleg semennire sem tud a magáévá tenni:

• identitásválság és szerepvesztés ("Nem az vagyok, ki voltam egykor / Belőlem a jobb rész kihalt.")
• idő és elmúlás ("Hová lettél, hová levél / Oh lelkem ifjúsága")
• kiégés, életközépi válság
• kollektív nemzeti trauma ("Mind hiába")
• alkotói válság és kiégés ("Letészem a lantot.")
• gyászmunka ("Most,... árva énekem mi vagy te? / Elhunyt dalomnak lelke tán")

Az egyetlen téma talán, ami nagyon rezonálhat tinédzserkorban is, az a társtalanság:

• magány ("Szó, mely kiált a pusztaságba...?")

A fentieken kívül remekül lehet dolgozni a vers metaforáival, képiségével:

• LANT - a hangszer, hagyományosan a költészet jelképe, egyébként lehet az alkotó cselekvés motívuma
• TŰZ/LÁNG/FÉNY - az ifjúság, a forradalmi lelkesedés, a hazafiság motívuma, de szintén lehet az alkotói cselekvés, az ambíciók, tervek, célok jelképe
• FA - sokrétű archetípus és szimbólum (a pszichológiában is); jelentheti az életet, a növekedést, a kapcsolódásokat, a világok közti átjárást (több költészeti párhuzam is hozható - lásd ezt a korábbi posztot)  

Ha (kis)csoportos megbeszélésben gondolkodunk, néhány irányított kérdés kapcsán (a verstől jócskán eltávolodva) lehet arról beszélgetni, hogy mit tehetünk, amikor úgy érezzük, megrekedtünk, nincs indíttatásunk, motivációnk továbblépni, nem találjuk a következő célt vagy egy kudarc után teljesen tanácstalanok vagyunk.   

Lehetséges irányító kérdések (általános kiscsoportos megbeszéléshez):

• Miből veszitek észre magatokon, hogy elvesztettétek a motivációtokat ("letettétek a lantot")? Mit csináltok, hogy reagáltok ilyenkor?
• Volt-e olyan helyzet, hogy ez a megtorpanás motiváló tényező volt? Meséld el, ha van kedved!
• Volt-e olyan, hogy ezt a megtorpanást utólag szükségesnek érezted? Mi döbbentett rá erre?
• Hogyan lehet felismerni a pillanatnyi megtorpanást és a valódi cél-/motivációvesztést?
• Kihez tudtok fordulni, amikor elbizonytalanodtok? Van-e olyan személy/közösség, ami "visszaadja a lantot"? Meséljetek róla!
• Van-e olyasmi, amit másképp csinálnátok, ha újrakezdhetnétek?

A vershez sokféle írásgyakorlat kitalálható, én most csak a legegyszerűbbet javaslom, ami valahol a szabad írás és az automatikus írás határán helyezkedik el.
A gyakorlat kiindulópontjatként azt jelöltem meg, hogy mindenki válassszon egy számára szimpatikus sort/gondolatot a versből, majd nyolc percig szabadon folytassa azt. 
Amint látható, mindenféle megoldás akadt: szabad asszociáció, vers (modern vagy korabeli stílusban), próza és egyéb.
FONTOS, hogy az írásgyakorlat 'saját célra' készül, azaz a szöveget a tanulók névtelenül írják, és azt ne kérjük el, ne szedjük be, esetleg csak azoktól, akik szívesen odaadják. Helyesírás, nyelvhelyesség és hasonló kritériumok ilyen gyakorlatoknál mellékesek, hiszen ez nem értékelésre készül.

(Az alábbi névtelen írások a szerzők beleegyezésével kerülnek közlésre így, névtelenül.)

A terápiás írásról Béres Judit legújabb könyvében, illetve ebben a tanulmányban olvashattok bővebben: Szabad asszociáció és szelf- írás irodalomterápia és pszichoanalízis határán (katt).

Az írásokat itt olvashatjátok:

A vers feldolgozásához ajánlom még az az alábbi dalfeldolgozást, ami akár felül is írhatja azt, hogy a vers megszólalója egy kiégett idős ember.

Az alábbi diákvideó pedig egy pályázatra készült, amit tudtommal meg is nyert.

Arany János pszeudotörténetének adalékaként ajánlom még Szabó T. Anna Juliska meghalása című versét, ami 2025 decemberében nem kis vihart kavart.

ITT OLVASHATÓ.