A Goethe Intézet kiállításának meghívója arra hívja fel a figyelmet, hogy észrevegyük, a klasszikus szerzőkre sem lehet csupán íróemberként tekinteni, hiszen a kor társadalmi-politikai történései mindenképp hatással vannak a szövegeikre. Egy olyan "világhírű" írónak, mint Thomas Mann is sok arca lehet, erről képet kapva pedig a mából nézve folyamatosan újraértékelhetjük azokat a szövegeket, amelyek jelentősége évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.
Ahhoz képest, amit a fenti kiállítás tematizálni próbál, a közoktatásban látható, tapasztalható Thomas Mann-kép meglehetősen egysíkú, depolitizált, sőt, apolitikus. A kerettanterv és a hivatásos tankönyv is a (meglehetősen reflektálatlan) "polgári humanista" jelzővel illeti, ám ezek a fogalmak egy mai középiskolás számára eléggé semmitmondóak. Filozófia-, eszme-, sőt, irodalomtörténeti szempontból is fontos talán, hogy Thomas Mann az elitista kultúrkonzervatizmisból hogyan nyit a demokrácia felé. Ezt talán még a kisprózai művek is alátámasztják, hiszen a Tonio Kröger (1903) a művészlét és a polgári élet szembeállítását tematizálja, a Mario és a varázsló (1930)
Szóval miről érdemes beszélgetni a 150 éve született Thomas Mannhoz kapcsolódó, Goethe Intézet által szervezett Menni vagy maradni - Nézetek a demokráciáról című kiállítás kapcsán olyan FIATALOKKAL, akik:
1) régen vagy sosem olvastak Thomas Mannt;
2) beleszülettek az ún. demokráciába;
3) a közeljövő választópolgárai, állampolgárai;
4) keveset tudnak a szerző konzervatív nacionalizmustól a demokratikus értékek fontosságának felismerése felé vezető útjáról, de nem is ez érdekli őket, hanem esetleg a saját mai valóságuk.
Vagyis: aktuális és olvas(tat)ható-e manapság Thomas Mann?
*
Arról, hogy mi a demokrácia, melyek a demokratikus értékek, hogyan tekintünk ma másképp a demokráciára, mint a 20. század első felében tették, és vajon miért éppen most kerül válságba mindez (ld. Anne Applebaum: A demokrácia alkonya).
Arról, hogy a köztársaság vajon "jutalom vagy felelősség" (ahogy a kiállítás egyik szlogenje utal rá). Értjük-e még a köztársasági államforma lényegét, tudjuk-e becsülni és félteni az értékeit úgy, hogy már ebbe születtünk?
Arról, hogy a "menni vagy maradni" kérdése manapság égetően aktuális, és hogy a 20. század emigrációs hullámai után/közben pontosan nagyjából sejthetjük a mindkét döntéssel járó veszteségeket és hozadékokat is.
Arról, hogy (törvényi alapon) miért tilos politizálni az iskolában, holott enélkül a 20. századi történelem (és irodalom) egyáltalán nem érthető és magyarázható - így pedig nincs is értelme.
Arról, hogy egy olyan antidemokratikus intézményrendszer, mint oktatás, meg tudja-e vagy meg akarja-e tanítani a demokráciát, vagy erre már a rendszer egyetlen résztvevőjének sincs igénye/szüksége.
Arról, hogy a deklaráltan politikai (népnevelő) szándék ellenére manapság miért direkt (álszent módon?) depolitizált/apolitikus az irodalomoktatás olyan szerzők esetében, mint Thomas Mann (vagy pl. Ady, Babits és József Attila) - aki a tankönyvben is a 20. századi világirodalomról szóló fejezetben foglal helyet, nem pedig "A 20. századi történelem az irodalomban" fejezetben.
Arról, hogy Thomas Mannt miért olyan reflektálatlan jelzőhalmazokkal kell felvezetni a tankönyvekben, mint hogy ő a "20. századi polgári humanizmus legnagyobb alakja" - holott a fentiek miatt ezek a szavak egy 18 éves embernek nem sokat mondanak.
Arról, hogy van-e az irodalmi díjaknak jelentősége, mi az irodalmi Nobel-díj(as) felelőssége, mi az értelmiségi megszólalás jelentősége (ld. "Elképesztő ember, ki vagy te?").
Arról, hogy mi a helyzet a szabad akarattal a demokrácián innen és túl ("A szabadság is valami, ami van, az akarat is valami, ami van; akaratszabadság azonban nincs, mert az akarat, amely tulajdon szabadságára irányul, a semmibe nyúl.")
Arról, hogy miért hallgat a tömeg ("- Ez már a vége volt? - tudakolták, hogy nyugodt lélekkel távozhassanak. - Igen, ez volt a vége - hagytuk rájuk.").
Persze sok minden másról is lehet, de ezekről talán érdemes.
Pécsi blogbeszámoló: https://masfelmetertavolsag.wordpress.com/2025/12/18/126-a-tekintelyelvu-gondolkodastol-is-van-ut-a-demokraciahoz/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése