A beszélgetés nem kifejezetten az új könyv köré épült, hanem felvázolódott az írói pálya is. Talán nem sokan tudják, de a dán, jelenleg New Yorkban élő Janne Teller osztrák-német bevándorlók leszármazottja, írói pályafutása beindulása előtt az ENSZ és au EU konfliktustanácsadójaként humanitárius missziókban is dolgozott. Így talán nem véletlen, hogy a regényei és novellái visszatérő témája a társadalmi igazságosság, az előítéletek, a szegregáció és egyéb társadalmi kérdések. Emelett nem állnak távol tőle az egzisztenciális témák sem - első világhírű regényének a Semminek is ez áll a középpontjában.
Én magam a Semmiről 2014-ben írtam az első blogposztomat, és abban valahogy úgy fogalmaztam, hogy a főszereplő, Pierre afféle Lucifer a gyermek paradicsomban, aki rámutat arra, hogy a tökéletesség, az idill, az 'élet értelme' vakvágány, hogy a valóság teljesen más, és hogy a Fontos Dolgok Halma nem egy állandó létező, hanem egy illúzió. A gyűjtemény tehát egy rakás tárggyá válik, és bár kiderülhetne, hogy az 'élet értelme' nem valami kézzel fogható, hanem maga a törekvés, a hit, ezt Pierre Anthonon kívül senki sem ismeri fel.
A beszélgetésen felmerül, hogy a regényt viszonylag későn fordították el magyarra (ford. Weyer Szilvia), és hogy azonnal ifjúsági regénnyé minősült, holott egyáltalán nem biztos, hogy az. A megítélése, fogadtatása a kezdetektől fogva meglehetősen ellentmondásos: hol betiltották, hol kötelező olvasmánnyá tették, később készült belőle filmadaptáció és egy itt nálunk egy csodálatos bábelőadás is, amelyhez (emlékeim szerint) még oktatási segédanyag is társult.
Béres Judit felvetette, hogy a regényt gyakran használják irodalomterápiás csoportokban, hiszen (főleg a pandémia óta) számos olyan kérdést érint, amely az életünket körülvevő krízishelyzetekben még hangsúlyosabbá vált: mi értelme a cselekedeteinknek, a törekvéseinknek, a tetteinknek. A szerző is megerősítette, hogy a könyv aktualitását valóban ezek a vonatkozások adják, illetve talán még azért is népszerű, mert a kérdésekre nem egy felnőtt, omnipotens elbeszélő (a szerző) adja meg a végső válaszokat, inkább csak rávilágít mindarra, ami manapság akár a fiatal olvasókat is foglalkoztathatja. Ehhez adódhat egy olyan szempont is, mely szerint az "emerging adulthood", vagyis az egyre korábban érkező "felnőttkor" (a kapunyitási pánik) egy sereg olyan választási lehetőség elé állítja a fiatalokat, amelyekre nincsenek felkészülve. Az értékválság témája, kérdése tehát nagyon hamar megjelenik az ember életében. (Ennek a témának egy másik aspektusával foglalkozik egyébként a Gyere című kisregény is, amelynek témája az etikus magatartás a művészetben, illetve a plágium; vagyis hogy lehet-e bizonyos kérdéseket etikai mércék mentén eldönteni akkor, amikor folyton félrelöknek bennünket olyanok, akikből hiányzik--vagy akikben másfelé mutat--a belső iránytű.)
A Minden című kötetből (ami a közhiedelemmel ellentétben nem a Semmi folytatása) egy előítéletekről szóló novella került szóba (Ahogy úgy ringatják a csipejüket...) annak bemutatására, hogy a szépirodalomnak mennyivel erősebb meggyőző ereje lehet, mint egy esszének, hiszen a szereplők emberközelibb módon tudják közvetíteni egy-egy helyzet élét, pszichológiáját, lélektani hatását. (A novellát a poszt végén csatolom.) Egy magyarázat vagy különösebb moralizálás nélküli párbeszéd/történet sokkal hangsúlyosabban az olvasóra bízhatja azt a döntést, hogy mi a helyes.
A Büszke vagy rám, Joanna? fő témája pedig az igazság- és az identitáskeresés. A regény főszereplője egy ENSZ diplomata apa, akinek az izraeli-palesztin konfliktusban önkénteskedő aktivita lánygyermeke fura körülmények között meghal. Az apa öt évvel a haláleset után jut el odáig, hogy feltegyen magának bizonyos kérdéseket: például, hogy ha van rá lehetőség, megéri-e bosszút állni vagy el kell fogadni a megváltozhatatlant; illetve hogy a szavak vagy a tettek ereje segít-e bennünket hatásaosabban egy gyászfolyamat során.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése