A múltkor egy (egyébéként nagyon remek) előadás miatt újraolvastam Molnár Ferenc Liliom című drámáját. Az első gondolatom az volt, hogy az agyonhájpolt Herczeg Ferenchez képest--akit a 2020-as NAT az egyik 20. századi drámaírónak titulált miért is nem Molnár darabjaival alkotunk képet a korszak első felének színházáról. A választ persze tudom: sem a szerző származása, sem az életvitele nem illik a korszakról kialakított képbe.
Pedig Molnár szövegei (annak ellenére, hogy elmúltak 100 évesek) nagyon olvasmányosak, népszerűek, nem túl bonyolultak, és bár a nyelvezetük a keletkezési idejüknek megfelelően kicsit régies, a dialógusok pörögnek, a szituációk, a jellemek ismerősek, de a problematika sem áll távol a mai kor olvasójától; pláne, ha a történeteket elemeljük a korabeli történelmi-társadalmi közegből. És hát ezt miért is ne lehetne megtenni, megteszi a színház is, Molnárt mindig játsszák nem is csak itthon, de külföldi színházakban is, és közel sem csak a századeleji környezetben képzelhető el egy-egy Molnár-féle színpadi sztori.
A Liliom kétségtelenül az egyik legismertebb szövege.
Liliom, a városligeti körhinta csélcsap kikiáltója összekeveredik Julikával, a cselédlánnyal, akit később el is vesz feleségül. Miután Liliom otthagyja a körhintát, életüket szegényen, egy kölcsönlakásban tengetik. Mikor a lány elmondja, hogy gyereket vár, Liliom enged a bűnöző barátja, Ficsur kísértésének, és megpróbálnak kirabolni egy gazdag zsidót, ám a dolog félresiklik, Liliom pedig (a letartóztatástól való félelmében) a helyszínen leszúrja magát. A túlvilágon találkozik az ítészeivel, akik sok évnyi tisztítótűz után még egyszer utoljára visszaengedik a földre, hogy mindent jóvá tegyen, amit a családja (főleg a halálakor még meg sem született gyermeke) ellen vétett.
A drámát lehet érzelmes megváltástörténetként olvasni, de nagyon adja magát a pszichológiai, sőt, a társadalomtörténeti olvasat is. (Személy szerint nagyon kevés Liliomot láttam színpadon, de amikről olvastam, azokban az alábbi témák térnek vissza: 1) Liliom, a hétköznapi élet szabályait nem toleráló [élet]művész; 2) a társadalmi nyomor 3) a kapcsolati/családon belüli erőszak. Biztosan más témák is vannak, a darab nagyon népszerű, az 1910-es évektől sokat játsszák itthon is, majd a Broadway-en is nagy sikert arat, olyan művészeknek van hozzá köze, mint Orson Welles vagy Elia Kazan. 1945-ben Rogers és Hammerstein Carousel címmel musicalt ír belőle.)
Ami az önismereti kérdéseket illeti, a szöveg akár egy 7-8 alkalmas irodalomterápiás folyamathoz is felhasználható az alábbi témákban:
- ÖNÉRTÉKELÉS, IDENTITÁSKERESÉS - Liliom egy pénztelen, de népszerű ember, a Városligetben nők rajongják körül, szórakoztató, vonzó személyiség, és láthatóan ódzkodik a hétköznapi szerepektől (férj, apa, dolgozó ember). Bár Julit szereti, de rosszul bánik vele, ami az önértékelési problémáiból és a belső kríziseiből is fakadhat (pl. nem bírja elviselni, amikor a lány sír). Érzelmeit nagyon nehezen mutatja ki. A születendő gyerekének először megörül, de mégsem tesz értékelhető lépéseket a családalapítás érdekében, majd megöli magát. Saját társadalmi státuszából nem tud kiemelkedni, ha vannak is elvárásai önmaga felé, azoknak nem tud megfelelni. A kezdeti látszat ellenére az élete teljes kudarc.
- KÖTŐDÉS, BÁNTALMAZÁS - Liliom Julival való kapcsolata a külső szemlélő számára nagyon ellentmondásos. A lány verbális, lelki és fizikai agressziónak is ki van téve, mégsem hagyja el a férfit, sőt, mindenkivel szemben megvédi és sok minden felett szemet húny. Bár Juli sokat sír, a reakciói érthetetlenek, hiszen bennemarad a kapcsolatban. Liliom valódi érzelmeiről pedig nehéz képet kapni, mert először megvédi a lányt, majd kegyetlen vele, végül könyörög a megbocsátásért. (Ez a viszony az egyes rendezésekben sokféleképpen megjelenik.)
- FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, BŰNTUDAT, MEGBOCSÁTÁS - Liliomot (attól függetlenül, hogy az első képben megvédi Julit az őt lenéző Muskátnéval szemben) felelőtlen embernek ismerjük meg, és ez lényegében később sem változik. Nem dolgozik, sokat iszik és egy bűnözővel (Ficsur) tölti az időt. A túlvilági jelenetben az öngyilkossága vagy a cserbenhagyás miatt sem érez bűntudatot, 16 év elteltével mégis bocsánatért könyörög a lányának és a feleségének. Az emberi tragédiája talán a későn meghozott döntésekből, az önismeret és a felelősségvállalás hiányából fakad. A halál utáni jelenet kapcsán elgondolkodhatunk azon, lehetséges-e megbocsátani magunknak vagy a másiknak, létezik-e feloldozás vagy újrakezdés.
- GENERÁCIÓS MINTÁK ÉS ÖRÖKSÉG - Liliom (vagy a többi szereplő) előéletéről nem sokat tudunk meg, de a társadalmi közegről kapott képünk alapján akár nehéz örökséget is hordozhatnak, ami az agresszió vagy a tehetetlenség, életképtelenség egyik magyarázata lehet. A férfinek lánya születik, akivel a valóságban ugyan soha nem találkozik, de az öngyilkosság miatt Lujza helyzete (aki ráadásul csak anyja hazugságaiból ismerhet meg egy hamis képet az apjáról) többszörösen nehéz. Felmerül a kérdés, vajon hogyan szakítható meg az a folyamat, ami által az agresszió, a bűntudat, a nyomor vagy a hiány tovább öröklődik; elég-e ehhez egy "túlvilági jelenet" és néhány, a sosem látott szellemapától eredő kártyatrükk.
- ÁLMOK, ILLÚZIÓK ÉS A VALÓSÁG - Liliom képtelen a való élet követelményeihez alkalmazkodni még akkor is, amikor megtudja, hogy gyermeke fog születni. Első gondolata nem az, hogy munkába álljon (hiszen ő mutatványos, nem ért sem a villanyszereléshez, sem a házmesterkedéshez), hanem hogy gyorsan sok pénzhez jusson. A körhintás-mutatványos múltját sírja vissza (szerinte ez afféle művészet) és arról álmodozik, hogy kivándorol Amerikába. Érdekes kérdés (és a rendezések is megoszlanak ebben), hogy az ámodozás, a vágyakozás inkább erényként, inspirációként vagy önáltatásként jelenik-e meg. Bár Juli az álmodozó Liliomba szeret bele, a darab vége másfajta értelmezést sejtet.
- TÁRSADALMI KIREKESZTETTSÉG, ÖNAZONOSSÁG - Majd az összes szereplő a társadalom perifériáján él bizonyos szempontból, többen megalkuvások és kompromisszumok árán próbálnak boldogulni (Hugó, Mari), mások kihasználják az elesettebbeket (Muskátné), megint mások a bűnözés útjára lépnek (Liliom, Ficsur) vagy a helyzet adta lehetőségekkel próbálnak élni (Juli). Liliom a szegényes családi élet és a mutatványos siker metszetében, a pénzelenséget megtapasztalva nagyon nehezen boldogul, és a darabban több ponton a magabiztosság álarca mögé láthatunk.
- a cselekvés lehetősége és a tehetetlenség a jövővel kapcsolatban
- a sorsszerűség és a döntési pillanatok okozta belső krízis
- a fentiek kapcsán a félelem és a remény kettőssége
- Folytasd a mondatot: "Ott állok a sínek mentén, és hallom, ahogy közeledik a vonat...." Mi történik abban, a pillanatban, amikor egy fontos döntéset kell meghozni? Mi tart vissza? Mi mozdít előre?
- Képzeld el, hogy nem csak állsz, hanem fel is szállsz a vonatra (és írd meg). Hova tartasz? Mi fog ezután történni? Mit viszel magaddal? Mit hagysz hátra? Vár-e rád valaki a célállomáson?
- Rajzolj egy előre és egy visszafelé tartó sínpárt. Írd fel az egyikre a múlt, a másikra a jövő lehetőségeit címszavakban (vagy felszólító mondatokban). Mi a közös a két sínpárban? Találkozhatnak valahol?
 |
| Stefanie Reinsperger (Bécs, 2025) |
 |
| Czukor Balázs (2025) |
 |
| Alföldi Róbert (2024) |
 |
| Tasnádi Bence (2022) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése