A lótusz a keleti kultúrák egyik legfontosabb virágszimbóluma (körülbelül olyan jelentős, mint a nyugati kultúrában a liliom vagy a rózsa) - az egyes színek (fehér, kék, rózsaszín, lila) tovább árnyalhatják az értelmezést.
Legfontosabb jelentése az élet, a káosz sáros vizeiből való kiemelkedés. A lótusz a nap és a víz teremtménye, egyszerre a szoláris és lunáris szimbólum, egyesíti a szellemit és az anyagit, a tüzet és a vizet, a férfit és a nőt.
Termékenység-szimbólum: a mocsarakban növényláncokat alkotva gyorsan szaporodik. Két virága egyetlen szárból hajt ki, így a házastársi kapcsolat jelképe is. Kör alakú virágja a végtelenségre, a létezés örök körforgására utal, a múlt, jelen és jövő összekapcsolódására.
Az egyiptomi mitológiában a nap jelképe, illetve a hozzá kapcsolt istenség alakjától függően árnyalódik a jelentése. Indiában a 'középpont', vagyis a szív, illetve a világ közepének kifejeződése. A virág szára a köldökzsinór vagy a világtengely. A keleti vallásokban a lótusz isteni attribútum.
A kínai kultúrában a szellemi bölcsességet, a japán irodalomban az erkölcsi tisztaságát megőrző ember szimbóluma. A görög-római mitológiában a lótusz Aphrodité/Vénusz virága.
A nyugati ember a lótuszt leginkább Homérosz Odüsszeia című művéből ismerheti, ahol Odüsszeusz második kalandja a lótuszevőknél esett meg: a sziget belsejébe küldött három felderítő eszik a helyiek által kínált lótuszvirágból, amitől elkábulnak és megfeledkeznek a valóságról.
"Mentek, s elkeveredtek azonnal a lótuszevőkkel,
kik nem terveztek számukra gonosz veszedelmet,
ámde megízleltették vélük a jóizü lótuszt.
És közülük ki a mézédes termést meg is ette,
már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni,
ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél,
egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.
Őket, sírtak bár, a hajóra vezettem erővel,
és evezőpad alá lekötöztem a görbe hajókon;
többi derék társamnak utána parancsomat adtam,
hogy mind szálljon a fürge hajókra sietve, nehogy még
más is egyék közülük lótuszt s hazatérni feledjen."
(Devecseri Gábor ford.)
A lótusz a magyar lírában többek között Ady Endre kelet-mitológiájában jelenik meg, illetve ismert még Alfred Tennyson (1809-1892) angol költő The Lotos-Eaters című versének műfordítása Babits Mihálytól.
A fentiek kapcsán beszélgethetünk az életről, a káoszban való rend megteremtéséről, az életünkben jelen lévő egyensúlyról vagy annak hiányáról, a felejtésről, elengedésről és még sok minden másról.
**
Az alábbi képek pedig a szegedi SZTE Füvészkertben készültek tegnap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése