Ebben a jelenetben Hamlet két volt iskolatársa (akiket a király, Claudius bízott meg, hogy kémkedjenek a herceg után) érdeklődik Hamlet hogyléte felől, aki, a helyzetet felismerve rébuszokban beszél.
A rövid részletben több ismert szállóige is elhangzik ("Dánia börtön"), de a legérdekesebb talán a fenti mottó: "Semmi se jó vagy rossz, csak a gondolkodásunk teszi azzá"/"There is nothing either good or bad, but thinking makes it so"). Eszerint a gondolkodás hatással van arra, hogy látjuk a világot, sőt, mondhatni, az konstruálja a valóságunkat.
De vajon tényleg így van ez?
Hamlet számára Dánia sok rajta kívülálló okból is börtönszerű (a darabot ismerők tudják ezt), bár kétségtelen, hogy a dán herceg eleve nem egy vidám, felhőtlen karakter.
A gondolkodásmódunk, a közérzetünk és a valóság közti összefüggések kapcsán például a következő kérdéseket tehetjük fel magunknak:
- Lehetséges a helyzetünket mindig tudatosan (gondolkodva) befolyásolni?
- Mi a helyzet a gondolkodást felülíró érzelmekkel, indulatokkal?
- Mennyire tanulható az a képesség, miszerint mi magunk befolyásulhatjuk a saját helyzetünket, valóságunkat?
A fentiek miatt ezt a Hamlet-mondatot felhasználta többek között a mindfulness elmélete (és gyakorlata) is, de egyes pszichológiai irányzatok is behatóan foglalkoznak vele.
Mi a mindfulness?https://mindfulnessegyesulet.hu/mi-a-mindfulness/
Angol nyelvű cikk a depresszió, a gondolkodás és a kognitív torzítások viszonyáról:https://www.psychologytoday.com/.../the-two-faces-depression
Ha van gondolatod a témáról, oszd meg bátran.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése